Interjú Czetz Balázs főlevéltárossal, főigazgató-helyettessel

"A befogadó állam. A Török Birodalomba irányuló magyar emigrációk (1691–1956)" kiállítás megnyitóján adott interjút honlapunknak Czetz Balázs főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményi főigazgató-helyettese, amelyben a megnyíló kiállítás részletei mellett a török intézményekkel lévő kapcsolatokról, a mohácsi csata évfordulójáról és a Czetz János honvédtábornokhoz fűződő rokoni kapcsolatairól is beszélt.  

Mivel készül a Magyar-Török Kulturális Évadra a Magyar Nemzeti Levéltár?

A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) az évadra egy meglehetősen széles palettával készül, egy elég szerteágazó programsorozatot tettünk le az asztalra, amiből igazság szerint nem minden valósult meg. Ezt egy kicsit bánjuk, de érthető, hogy mivel nagyon sok programelem jelentkezett más társintézményektől is a párhuzamosságok elkerülése végett minden nem valósulhatott meg. Ami maradt abból az egyik a most megnyíló kiállítás, ami a magyar emigráció történetét és a törökök kapcsolatát mutatja be a 17-20. századig. 

Ebben a 20. századdal foglalkozó rész unikálisabb, mivel ezt kevésbé szokták feldolgozni. 

Limitált mennyiségű forrás áll rendelkezésre erről az időszakról; ekkor már nyilván nem volt annyira befogadó a török állam, nem kaptak az itteniek török állampolgárságot, a kommunizmus idején a magyar állampolgárságukat is elvesztették, illetve le kellett arról mondaniuk, így hontalanná váltak. Ezek után el is hagyták az országot, nem maradtak az országban, átmeneti időszakként, hosszabb rövidebb ideig voltak itt sorsuk alakulásától függően. Meg kell jegyezni, hogy ez a korábbi időszakokra is jellemző volt, mert bár egyesek felvették a vallást is, beilleszkedtek és itt élték le az életüket, többségük azonban, amikor lehetőségük adódott hazatért. Ez ugyanígy igaz a 20. századiakra is, bár az esetükben a többség a tengeren túlra emigrált, az Egyesült Államokba jutott el. Ez a kiállítás Isztambul után több török városban – elsőnek Rodostóban –, is megtekinthető lesz. Háromnyelvűek a tablók, így adott esetben Magyarországon is kiállításra kerülhet majd az anyag.

A másik programelemünk, ami szervezés alatt van, az a Festeticsek Abdullah-albuma, aminek a kiadásán dolgozunk. Ez az unikális fényképalbum a 19. század közepén készült még dagerrotip technikával, és az akkori Törökország élet- és látképeit mutatja be. Ezt album formában tervezzük megjelentetni az idei év második felében. 

Intézményként a MNL-nak milyenek a török partnerekkel való kapcsolatai?

A MNL-nak a török levéltárral kimagaslóan jó kapcsolatai vannak, talán európai viszonylatban is mi vagyunk azok, akik az itteni kollégákat és vezetőket a legsűrűbben fogadjuk; kölcsönösen ismerjük és látogatjuk egymás intézményeit. Intenzív kapcsolatépítés mellett dolgozunk azon, hogy a másik fél által őrzött információkat át lehessen adni és közösen feldolgozni. Törökországban delegátus dolgozik, aki a magyar levéltár-ügyet képviseli, ami nagy szó, mert máshol csak Moszkvában, Rómában és Bécsben van hasonló szintű jelenlét. 

Az évadon túlmenően vannak más volumenű projektek is a török féllel? 

A török féllel bizonyos korszakok és iratanyagok tekintetében nagyon nehéz a tapogatózáson túljutni. A viszonylag korai időszakok, mint például a 16. századi iratanyagok kapcsán talán sikerül eddig elveszettnek tekintett iratokhoz is hozzáférnünk, és nagyon izgalmasak az 1944-es Szentgyörgyi Albert-féle kiugrási kísérlettel kapcsolatos itteni anyagok is. Ezek hosszabb folyamatok, amelyekhez elsősorban a bizalmat kell mind a két félnek megteremtenie. Természetesen mi is igyekszünk a török fél rendelkezésére állni bármilyen kérés kapcsán. A szövegek digitalizációja is új kapukat nyit meg, mivel most már az eredetivel megegyező minőségben az eredeti dokumentumok helyett a digitális verziójukat igény esetén tömegesen is át lehet adni a másik félnek, ami a kiépülő kölcsönös bizalom esetén óriási lehetőséget adhat a jövő kutatóinak.

Kicsit beszéljünk Mohácsról is, mivel két év múlva esedékes az 500. évforduló, de minden nagyobb évfordulóra időben el kell kezdeni készülni. A magyar történelem egyik óriási sorstragédiájáról van szó, nincs olyan ember, aki ne hallott volna róla. A muhi csatával együtt 

ezek az események olyan folyamatokat indítottak el, amelyek, ha nem is veszi észre az ember, a mai napig hatnak az életünkre. 

Az előkészületekben pillanatnyilag a török fél nincs jelen, de az a célunk, hogy igenis legyen jelen. Szeretnénk térképeken adatvizualizációval megjeleníteni a két sereg útvonalát, és az azzal kapcsolatos információkat; és mivel nem csak a magyar, hanem a török sereg bemutatása is a célunk, így ez máris egy lehetőséget kínál a török fél részére. 

A másik projekt a csatában résztvevők életrajzának a bemutatására koncentrálna: ki élte túl, milyen karriert futott be stb. Egy reprezentatív album is a tervek között szerepel, amiben a legújabb kutatások tükrében mutatná be a csatát. Van még egy távolról kapcsolód projekt, az ún. Turco-metszetek, amelyek Mohács után készült metszetek és leírások a haditanács számára. Giulio Turco olasz hadmérnök készítette ezeket, akinek az volt a feladata, hogy mérje fel a végvárakat és tegyen javaslatot a megerősítésükre. Ezek a metszetek most Bécsben vannak, de egy szép album keretében igyekszik ezeket is megjeleníteni a levéltár. Ez is egy nagy ívű projekt, és látjuk, hogy kapcsolódik a törökökhöz, akik még nem csatlakoztak a kutatáshoz, pedig az irattáraikban rendelkezésre álló anyagok megkerülhetetlenek, és fontosak ahhoz is, hogy ne egyoldalúan mutassuk be az eseményeket. Ez a két nagy projekt, amin dolgozunk, és azt gondolom, hogy török-magyar tekintetben mind az évad mind pedig a Mohács évforduló elég szép teljesítmény, és kiugróan nagy intenzitású török kapcsolatokat feltételez. 

Czetz János 1848-as honvéd tábornokhoz fűzik rokoni kapcsolatok? 

Czetz Jánosnak oldalági leszármazottja vagyok, hiszen ő Argentínába ment, így egyenesági nem is lehetnék. Ha már szóba került a kiállítás kapcsán, az emigrációban volt egy török irányultság Kossuthék révén, és volt más irány is. Czetz János, Bem legfiatalabb tábornoka például miközben járt Törökországban és Spanyolországban is, végül Argentínában kötött ki. Itt, ha lehet mondani, még felül is múlta a magyarországi karrierjét, hiszen Argentínában katonai akadémiát alapított, katonai térképészet és felmérések tekintetében is nagy eredményeket ért el. Óriási kultusza van az országban, egyfajta alapító atyaként tekintenek rá. Itt halt meg, miközben mindig tervezte, hogy hazalátogat majd egyszer. Én a testvérének vagyok a leszármazottja, aki szintén katona volt és Magyarországon maradt. A család amúgy eredetileg erdélyi örmény származású, itt született Czetz János és a testvére is.