A befogadó állam. A Török Birodalomba irányuló magyar emigrációk (1691–1956)

Idén ünnepeljük a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 320., az 1848/49-es szabadságharc 175. évfordulóját. Mindkét szabadságharcunkat a Habsburg abszolutizmus ellen vívtuk, és bár mindkét küzdelmet elbuktuk, ennek ellenére is jelentős szerepet játszottak abban, hogy Magyarországot a császáriak minden próbálkozása ellenére sem sikerült betagozni a Habsburg Birodalomba.

A két szabadságharc üldözött vezetőit az Oszmán Birodalom fogadta be, amely így vállalt szolidaritást a magyarok Habsburg-ellenes mozgalmaival. Az 1848/49-es szabadságharcot követően a vezető eliten kívül a törökök számos menekülő katonának is otthont adtak, akik közül többen az oszmán hadseregben folytatták katonai pályafutásukat. 

A tárlaton bemutatásra kerül II. Rákóczi Ferenc és kísérete rodostói élete, Kossuth és más magyar emigránsok vidini és kütahjai mindennapjai, a 20. század eleji magyar-török diplomáciai kapcsolatok megélénkülése révén megvalósuló Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalához és 1906. október 29-én történő újratemetéséhez kapcsolódó iratok. A magyarok emigrációja a 20. században is folytatódott, például a második világháború kitörését, majd bukását és az 1956-os forradalom és szabadságharcot követően. A török területre irányuló magyar emigrációnak számos pozitív hozadéka volt a török állam számára is: az áttelepülő magyarok ösztönözték a birodalom modernizációs folyamatait és a kultúrcserét.

Kurátor: Schmidt Anikó, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

A programváltozás jogát fenntartjuk.