Interjú Csák János kulturális és innovációs miniszterrel

Csák János kulturális és innovációs miniszter Magyarország és Törökország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 100. évfordulója alkalmából zajló Magyar-Török Kulturális Évad keretében látogatott Ankarába a Családszerkezet erősítésének egyedi megközelítései Magyarországon és Törökországban című konferenciára és ezen programja előtt adott interjút. A beszélgetés során szóba került az ép testben ép lélek filozófiája, a Liszt Intézetek és a 2025-ös tudományos és innovációs évad is.

Először is gratulálni szeretnék Az amerikai Géniusz című esszéje washingtoni könyvbemutatójához. Akik esetleg nem olvasták még, azoknak hogyan tudná összefoglalni?

A könyv még miniszterségem előtt két évvel jelent meg magyarul, és tulajdonképpen végigköveti az Amerikai Egyesült Államok genezisét, azt vizsgálja, hogy történetileg és filozófiailag honnan indultak és hová érkeztek. Ez egy történelmi kísérlet, ahogy ők hívják, a rendezett szabadság kísérlete. A könyv azt vizsgálja, hogy miként alakult ez az elmúlt 250 évben, hogyan állja a sarat a modernitásban az a jogi és társadalomgazdasági rendszer, amit kiépítettek, aminek alapja tulajdonképpen a Függetlenségi Nyilatkozat, illetve az amerikai alkotmány a kiegészítéseivel. Hogyan tudják biztosítani az élethez, a szabadsághoz, és kinek-kinek ízlése szerint a boldogsághoz való hozzáférést. Megnézve az emberiség történetét, ez egy nagyon szép álom, és az a dilemmája minden országnak, hogy amikor mondjuk sikeres politikailag, gazdaságilag, vagy akár katonailag, akkor hogyan tudja ezeket az értékeket megőrizni és ezeket a célokat biztosítani az állampolgárai számára – erről szól lényegében ez a könyv.

A közösségi médiaplatformján látható, hogy nem csak szeret edzeni, de odafigyel az egészségére is. Mennyire fontos, illetve mit jelent Önnek az ép testben ép lélek, avagy a mens sana in corpore sano közmondás?

Vannak az életben dolgok, amiket szó szerint kell venni, szerintem az ép testben, ép lélek az ilyen. Nem véletlen, hogy úgy teremtett minket a Jóisten, hogy van testünk, szellemünk és lelkünk is, ezek mindegyikét ápolni kell. Ez olyan, mint egy virágoskert, ha az ember nem ápolja a virágok elhervadnak és felveri a gaz a kertet. Nyilván az ember életében is vannak olyan szakaszok, amikor egyik vagy másik oldal előtérbe kerül, de úgy gondolom és talán ez az egyik tanulság annak, hogy mi magyarok, keletiek és nyugatiak is vagyunk, hogy valamilyen féle egyensúlyt fent kéne tartani. Ha valakinek a teste vagy lelke előre szalad, szelleme lemard, akkor kiesünk ebből az egyensúlyi helyzetből. Az ókori görög filozófusok is mind azt vallották, hogy a boldogság végülis valamiféle kiegyensúlyozottságban keresendő. 

Én azt tanultam egy indiai professzoromtól, Jagdish Bariktól, hogy úgy gondoljunk magunkra, mint egy projektre; ahogy a biciklimet, motoromat vagy autómat karbantartom, hogy el tudja jutni máshová, ugyanúgy a testemet is karban kell tartani. Ahogy a munkában, mondjuk egy feladatra felkészülök szellemileg vagy amikor gyerekimet nevelem akkor utánaolvasok a dolgoknak és foglalkozom a problémával, ugyanúgy kell ápolni saját szellemünket is. Végül, de nem utolsó sorban, ha megnézem a legtöbb probléma az életben akkor szokott előfordulni, amikor az ember azt hiszi, hogy Ő a végső cél, a végső döntnök. De ez nem így van, van nálunk nagyobb dolog és azzal foglalkozni kell, azon töprengeni kell. Ahogy Szent Ágoston mondta, amikor valaki leül és elkezd gondolkodni és a fejében, szívében, vagy a lelkében elkezd valakivel beszélgetni, aki nem Ő, de nem is valaki más, mert nincs ott senki, azt a valakit is ápolni kell. Ezért gondolom azt, hogy ép testben ép lélek és ép testben ép szellem.

Könyvet ad ki, figyel az egészségére, sportol, időt tud szakítani a családjára, járja a világot fáradhatatlanul, újabb és újabb innovációkat, projekteket valósít meg. Meg tudná osztani velünk az ehhez szükséges erőforrás sikerét és a titkát? 

Az első talán, hogy meg kell tartani a kíváncsiságunkat. A Biblia is azt írja, hogy legyetek olyanok, mint a gyerekek. A gyerekek mindenre nyitottak. Oda kell figyelni arra, hogy mi az, ami igazán érdekel bennünket, mi az, ami vonzerőt gyakorol ránk. Amikor megyünk az utcán akár milliárd élmény is érhet bennünket, az már a mi dolgunk, hogy melyikre figyelünk föl. Egyrészt, hogy tudjuk, hogy mit akarunk, mert nagyon sokszor előfordul, hogy annyi minden tetszik, annyi minden érdekel, hogy szétszóródik és semmit nem tud befejezni az ember. Fókuszálni kell, ki kell választani azt, ami érdekel bennünket. 

Minden mentoráltamnak, kollégámnak azt ajánlom, hogy persze dolgozni kell, oda kell figyelni a családra, de oda kell figyelni a gyerekkori álmainkra is, meg az olyan inspirációkra, ami van, hogy egy másik személyen vagy egy történésen keresztül érkezik, és annak érdemes utánajárni. Tehát az első, hogy mit és miért csináljunk, a második, hogy hogyan. 

Van a vita activa és vita contemplativa. A vita activa, amikor aktív életet élünk, amikor valamit konkrétan megvalósítunk, legyen az favágás vagy kertészkedés, olvasás vagy bármilyen munka. A vita contemplativa, amikor pedig leülünk és reflektálunk, végiggondoljuk, hogy mit, miért és hogyan is csinálunk. Mindkettőre időt kell szánni, mert ha az ember csak rohan egyik dologból a másikba és nem reflektál közben, nem nézi meg, hogy „Igen erre felé haladok, de errefelé akartam indulni?” az nem jó. Hallgatni kell a belső hangokra, természetesen becsületesen meg kell csinálni, amit az ember elvállalt, legyen az munka, család, barátság vagy más ügyekben, de időt kell szakítani arra is, hogy reflektáljunk. Ha valaki elég alázatos, akkor ki fog alakulni az az egyensúly, amiről beszéltünk. Kezeljük úgy magunkat, mint egy projektet, tehát az autómban is hiába nyomom tövig a gázt, hogyha mondjuk hóban vagyok és nincsen téligumim. Szépen be kell illeszkedni, nem szabad túlvállalni magát az embernek, de nem szabad léhán elengedni sem.

Először jár Törökországban. Milyenek az első benyomásai Törökországról vagy Ankaráról? 

Tény, hogy először járok itt, de a törökökkel sok dolgom volt az életben. Azzal, hogy törökök is nagyon vendégszerető nép, illetve pont most ünnepeljük a török-magyar diplomáciai kapcsolatok fölvételének, illetve 100 év barátságnak az évadát, bizonyos mértékig fölvoltam azért készülve. Nagyon otthonosan érzem magam. A törökök élettempója szerintem nagyon hasonló a miénkéhez. Neki tudnak veselkedni, de nem munkamániások, tudnak mulatni, elengedni magukat, de nem feledkeznek meg a kötelességeikről, illetve a vendégszeretet nagyon sokat jelent nekik. Most ehhez még hozzátehetjük, hogyha visszamegyünk a történelemben, ugye volt egy idő, amikor nálunk is laktak. Ennek mindenféle emlékei vannak, de ha azt veszem, hogy mi magyarok Közép-Ázsiából és ezeken a vidékeken keresztül türk-gyökerekkel rendelkezünk, tulajdonképpen nagyon természetes is ez a kapcsolat. Az embernek, mint egyébként a magánéletében is, nagyon meg kell becsülnie a kötödéseit és a valahová tartozást. Ami összeköt másokkal, az lehet a nyelv, közös történelem, válságok vagy örömteljes események, amiket átéltünk, azt mind meg kell becsülni. A törökökkel számos ilyen vonatkozás van a történelmünkben meg az életünkben, úgyhogy én nagy örömmel ápolom ezt a kapcsolatot is.

Hogy látja a Magyarország és Törökország közötti diplomáciai kapcsolatokat, illetve hogyan tud a 2024-es Magyar-Török Kulturális Évad erősebb szálat szőni a két ország között? 

A politikai kapcsolatok remekek, olyan kölcsönös tisztelet és bizalom él a két ország vezetésében, ami nagyon jó keretet nyújt a hétköznapi együttműködésben, legyenek azok magyar befektetések Törökországban, török befektetések Magyarországon, a turizmus vagy bármilyen más területen. Ugyanakkor ez ugyan olyan, mint a barátság, azt is akkor tudja ápolni az ember, ha időt tölt együtt. Nekünk, mint kormányzatnak azt kell lehetővé tennünk, hogy aki akarja, az tudja ápolni ezeket a kapcsolatokat, hogy olyan infrastruktúrát hozzunk létre, olyan lehetőségeket, hogy minél több magyar ismerje meg Törökországot, illetve vice versa. A Török-Magyar Évad eseményei és előadásai, amik ebben az évben lezajlanak Magyarországon és itt, ezt elősegítik, hiszen együtt töltünk időt olyan ügyekben, amikre mondjuk a törökök büszkék és oda hozzák nekünk Magyarországra. Ebben az évben mi is tartunk itt 100 eseményt; kiállításokat, koncerteket, előadásokat, tudományos, innovációs, és egyéb témakörökben. Az együtt töltött idő fontos, amit az elején említettem, oda kell figyelni az embernek, hogy abból a milliárd élményből, amely nap mint nap ér bennünket, mire figyelünk oda. Továbbá, ha valaki nem teszi ki a portékáját a polcra, azt soha nem fogják megismerni.

A világon 26 országában jelenlévő Liszt Intézetek az amerikai kontinensen, Európában és Afrikában, egészen a Távol-Keletig látnak el kultúrdiplomáciai missziót. Miben látja az intézményhálózat szerepét, hogy látja a hálózaton belül az isztambuli Liszt Intézet pozícióját? 

A láthatóság a fontos, hogy tudjanak rólunk. Az ENSZ-nek 193 tagállama van, ebből nekünk 26 helyen van Liszt Intézetünk, és jól lehet a mai világban főleg az internet létrejöttével óriási kínálat, sok tartalmas, silány, felszínes és lényeges tartalom van, de nekünk így is meg kell mutatni magunkat. Itt élünk Európának ezen a geopolitikailag és más tekintetben is nagyon viharos táján. Mindig is túlélők voltunk, sosem lettünk áldozatok. Mindig is arra törekedtünk, hogy alanyai legyünk a történelemnek, ne pedig tárgyai, és ez meg is mutatkozik abban, hogy mi magyarok továbbra is büszkék vagyunk saját magunkra, a kultúránkra és ezt megtudtuk őrizni az alkotmányos rendünk keretében. Most erre lehet mondani, hogy ez egy adottság, de nem egészen így van, mert kevés olyan államiság van, amelyik ezer vagy ezeregyszáz évet tudna maga mögött. Tehát ez nem csak lehetőség, hanem felelősség is, és ezt meg kell mutatnunk a világnak! Ennek a tükröződése a kultúránk, hiszen abban jelenik meg az identitásunk, és ezért fontosak a Liszt Intézetek, különös tekintettel például Isztambulra. A törökök rokon népnek tartják magunkat és az országuk sokkal nagyobb területű és népességű. Lehetővé kell tennünk, hogy az érdeklődők otthon, anélkül, hogy az interneten rákeresnének vagy egyenesen eljönnének Magyarországra, értesülhessenek rólunk. Ezért fontos, hogy jó és aktív vezetése legyen az intézetnek, ami adott is. Amikor én tájékozódom, akkor megszoktam kérdezni az adott ország polgárait, vezetőit vagy képviselőit, hogy hallottak-e az ottani intézetünkről. 

Úgy gondolom az isztambuli Liszt Intézet az elsők közt van, a legjobbak között a világon.

A Magyar-Török Kulturális Évadot követő évben, 2025-ben a két ország a tudomány és innováció területén fog szorosabb együttműködést produkálni, a két fogalomnak szentelt év keretében. Milyen területeket fog pontosan érinteni ez az év? 

Elkezdtünk ezen dolgozni, ugye nekünk van a Neumann János-programunk, ami azokat a kutatási és innovációs irányokat jelöli ki, amelyeket a kormány preferál otthon. Ez úgy alakult ki, hogy  megnéztük miben van magyar hagyomány és meglévő képességünk és mi az, ami mondhatjuk, hogy életbe vágó problémákra adhat választ innovációval, illetve kutatással. 

Valamilyen módon prioritásokat kell fölállítani, hiszen egy Magyarország-méretű ország nem tud mindennel foglalkozni, és mi három területet azonosítottunk. 

Az egyik – bár minden országnak elkerülhetetlenül foglalkoznia kell vele – a digitális világra való átállás, illetve a digitális világ robbanásszerű fejlődéséből adódó kihívások kezelése, legyen az mesterséges intelligencia, autonóm autóvezetés, okos eszközök használata vagy az energiafelhasználás optimalizálása. 

A másik ilyen terület az energia, illetve minden olyan dolog, ami a fenntarthatóságot és a zöld átállást segíti. Ebbe beleértem az agrár kutatásokat, a víztechnológiákat, és egyáltalán a hagyományos fosszilis energiahordozókat, amelyek nyilván még hosszú évtizedekig mellettünk lesznek, adott esetben egy következő generációjukkal. Ide tartoznak még az anyagtudományok is bizonyos mértékig. Végül harmadik, ahol mindig is erősek voltunk, a gyógyszeripar, illetve, ha kiszélesíteném, tulajdonképpen az élet minőség, az egészségipar, hogy tudjuk, akár a digitális, akár a nyersanyag kérdéseket úgy átfordítani, hogy azok az életminőséget javítsák. Ez gyógyszerekben és orvosi technológiákban csúcsosodik ki elsősorban, de például ide tartoznak az öregedéshez köthető dolgok, az Alzheimer, vagy a multiplex sclerosis-nak a kezelése is. Csak hogy megemlítsem tavaly kapott Karikó Katalin Nobel-díjat a Covid kezelésének, megelőzésének az egyik módjára. Ezen területeket fölajánlottuk a török partnereknek és most azon dolgozunk, hogy beazonosítsuk azokat az intézeteket – mindkét oldalról, legyenek azok vállalatok, egyetemek vagy kutatóintézetek – amelyekkel érdemes együtt dolgozni. Ezt nagyon elősegíti az, hogy mind a magyar befektetések Törökországban, mind a török befektetések Magyarországon az utóbbi években – részben a jó politikai kapcsolatok révén – jelentősen növekedtek. Tehát van egy szilárd bázis, amire rá lehet fűzni ezeket a kérdésköröket.

Interjú: Gerek Tamer

Fénykép: Magyar-Török Kulturális Évad